Mi történik, ha nem teljesít a startup a kockázati tőkebefektetés körében?

Mi történik, ha nem teljesít a startup a kockázati tőkebefektetés körében?

Origóként rögzíthető, hogy a kockázati tőkebefektetések iránya a tőzsdén nem jegyzett, nagy növekedési potenciállal rendelkező gazdasági társaságokban való befektetői részesedésszerzés azzal a céllal, hogy az érintett céltársaságok értéke növekedjen és a kockázati tőkebefektető rövid- vagy középtávon a megszerzett részesedését egy exit esemény során haszonnal értékesítse. Evidensnek tűnik ebből a lakonikus meghatározásból az a következtetés, hogy a kockázati tőkebefektető által kiválasztott céltársaságok alapvetően – miként a kockázati tőke megnevezéséből is kirajzolódik – magas kockázatot jelentenek a befektetés megtérülése szempontjából. Ennek eredője azon tény, hogy egy startup sikere, azaz a társaság értéknövekedése rendkívül sok feltétel teljesülésétől függ, ezek közül is különös jelentőséggel bírnak a szubjektív feltételek, így például a projekt fejlesztésében kulcsembernek tekintendő alapító személye, hozzáállása és jelenléte, a céltársaság irányításának hatékonysága, a projekt építésének eredményessége, valamint a befektetői érdekek szem előtt tartása. A befektető kockázatát jelenti továbbá az információs aszimmetria is, amely abból következik, hogy – bár a befektetés révén tulajdonossá válik – jellemzően a céltársaság menedzsment-tevékenységébe és irányításába közvetlenül nem szól bele, ekként valamennyi, nyilvánvalóan az értéknövekedésre jelentékeny hatással bíró döntéshez és eseményhez kizárólag a céltársaság tájékoztatása és adatszolgáltatása alapján férhet hozzá.

A kockázati tőke alapvető természete mellett is – racionális piaci szereplőként – a befektetők értelemszerűen a kockázatok indokolt terjedelmű mérséklésére törekednek, melynek jogi eszközeit a céltársaság és annak tagjai, valamint a befektető a közöttük létrejött szindikátusi szerződésben rögzítenek. Az értéknövekedést érintő kockázatok racionalizálásának szindikátusi szerződésben szabályozott általános eszközei nagyvonalúan tekintve két csoportba oszthatók, melyek egyikét (i) az üzleti mérföldkövek szerződéses folyósítási feltételként való rögzítése, a másik oldalát pedig (ii) a szankciós jellegű biztosítékok kikötése jelentheti.

  1. Staged financing

A befektető értéknövekedés iránti érdekének védelmét szolgáló egyik legjelentősebb jogi eszköz a staged financing, azaz a több szakaszban meghatározott tőkefolyósítás, mely ütemekhez a felek egyedi folyósítási feltételeket rendelnek. Bár a kockázati tőkefinanszírozás mögött álló szindikátusi szerződések nem tekinthetők egy tipikus, pusztán „szolgáltatás-ellenszolgáltatás” alapon álló kötelemnek, mindazonáltal nagyon fontos látni, hogy markánsan kirajzolódnak bizonyos alapvállalások a céltársaság oldaláról, melyek teljesítésétől vagy teljesítésének elmaradásától függ a további finanszírozás.

Tekintettel arra, hogy a kockázati tőkebefektető közvetetten a céltársaság jövőbeli potenciáljára tekint megtérülési lehetőségként, ekként a projekt előmenetelének mérhetősége rendkívül fontos. A szóban forgó ütemezési rendszer egyrészről lehetővé teszi a projekt előrehaladásának, a céltársaság által a szindikátusi szerződésben vállalt projektfejlesztés folyamatának ellenőrzését, másrészről pedig biztosítja azt, hogy amennyiben a befektetéssel érintett startup utóbb nem tudja a szerződéses vállalásait teljesíteni és ezzel a kockázati tőkebefektetés megtérülését veszélyezteti vagy ellehetetleníti, úgy az ilyen, előmenetelt és megtérülést nem ígérő projekt tekintetében további befektetési ütem ne kerüljön folyósításra.

Jogi szempontból tehát a staged financing rendszerében a céltársaság objektív szerződéses kötelezettségvállalásokat tesz bizonyos, a projekt fejlesztése során jelentékeny lépések megtételére és feltételek biztosítására. A befektető pedig e kötelezettségvállalások teljesítése függvényében vállal kockázati tőkebefektetést eszközölni. 

Azaz ebben a lineáris rendben a céltársaság kötelezettsége a vállalt folyósítási feltételek teljesítése és igazolása, ennek elmaradása esetén a befektetőt szerződés alapján nem terheli tőkefolyósítási kötelezettség.

  1. Befektetői biztosítékok

Bár a vállalt üzleti mérföldkövek elmaradása is a kockázati tőkebefektető érdekeit sértik, külön indokolt szabályozni minden olyan magatartást is, amelyek az üzleti mérföldkövek teljesítésétől függetlenül, akár azok teljesítése mellett a befektetői jogok és érdekek sérelmére vezetnek vagy vezethetnek. Az utóbbi esetkörök általánosan szerződésszegésként vannak kezelve, ennek megfelelően ezen esetkörökhöz szerződésszegési jogkövetkezmények kerülnek hozzárendelésre. A két biztosítéki rendszer közötti megkülönböztetést – következményi szempontból – az adja, hogy míg az staged financing szerinti szabályozásban a vállalt feltétel elmaradása pusztán a befektetési ütemek folyósítását szakítja meg, addig e további minősített eseteknél jellemzően valamely szerződésszegéshez kapcsolódó jogkövetkezmény kerül alkalmazásra.

Szerződésszegési eseményre lehet erős példa a már fentebb érintett a befektetői információs jog sérelme, különösen ha a projekt előmenetele ellenőrzéséhez releváns adatok nem, késedelmesen vagy egyébként nem teljes mértékben kerülnek feltárásra a befektető előtt. Ugyanígy szankciós jogkövetkezményekkel indokolt szabályozni azon esetköröket is, amikor a kockázati tőkebefektető által meghatározott forrásfelhasználási céloktól eltérő, azokkal össze nem egyeztethető célból kerül felhasználásra a befektetés összege. Márpedig egy racionális rendszerben a forrásfelhasználás szerződésszerűségét a céltársaságnak kell igazolnia a befektető irányába.

A szerződésszegési események sora a befektetői preferenciák, valamint a befektetési forrás természete szerint rendkívül széles spektrumon mozoghatnak, ezek tételes felsorolása helyett célszerűbb röviden számba venni néhány általános szankciós alakzatot.

Nem ritka, hogy a menedzsment tevékenysége körében felmerülő szerződésszegések esetére a befektető – jóllehet akár a fentiek szerint az irányításba nem is kíván elsődlegesen beleszólni – a menedzsmentet érintő személyi változtatások egyoldalú jogát köti ki a maga javára. Ugyanígy általános jogkövetkezményként lehet tekinteni minősített szerződésszegési események körében a befektető részesedésén alapított eladási jogra (mely esetben a befektető egyoldalú jognyilatkozatával harmadik személyt kötelezhet részesedése meghatározott értéken való megvásárlására) vagy a többi tulajdonos szerződésszegése esetére e tulajdonosok részesedésén alapított vételi jogra (mely esetben a befektető egyoldalú jognyilatkozatával harmadik személyt kötelezhet annak részesedése befektető javára való átruházására a meghatározott értéken).

Copyright 2019-2021 - All rights reserved.