Az alábbiakban összegyűjtöttük, hogy tapasztalataink szerint melyek azok a hibák, amelyek miatt nem jön össze egy startupnak a tőkebevonás, vagy ha sikerül is, később komoly problémákba futhat bele. 

1. Több projekt futtatása egyszerre 

Szarvashiba kategóriába tartozik az, ha egy alapító egyszerre több projekttel keresi meg a befektetőt. Ebből az „jön le” hogy az alapító sem biztos abban, hogy melyik projektje az igazán életképes. Ráadásul megvan annak a veszélye is, hogyha az egyik projektjét meg is finanszírozza a befektető, nem tudja a másikat (harmadikat) elengedni, így nem tud a fő projektre megfelelően fókuszálni. 

2. Egy alapító az egyedüli tulajdonos 

Gyakori hiba, hogy a projekt mögött álló alapító úgy gondolja, hogy ötletgazdaként neki kell (majdnem) az egész céget tulajdonolnia, a később becsatlakozó menedzsment tagoknak nem, vagy csak minimális tulajdonrészt (opciót) kell adnia. Ez egy téves megközelítés, mert így nem lehet a társakat megfelelően motiválni a startup sikerére építve, magas fizetéseket kell nekik adni, ami csökkenti a runwayt.  

3. Túl optimista tervek 

Sok startup gondolja azt, hogy ha egy túlságosan optimista pénzügyi tervvel kellően magas cégértéket ér el, akkor jó úton jár. Ez azért téves megközelítés, mert a befektetők túlnyomó többsége pénzügyi mérföldkövekhez köti a befektetés következő ütemét, és ha azok nem teljesülnek, akkor nem finanszíroznak tovább, vagy újratárgyalják (automatikusan hozzáigazítják) a feltételeket a tényleges számok alapján. 

4. Tanácsadó prezentál

Az alapítók egy része idegenül mozog a befektetők világában és/vagy nem érzi magát elég jó előadónak, ezért a befektetési tanácsadóját kéri fel arra, hogy a befektető előtt prezentáljon. Ez azért óriási hiba, mert ebből arra lehet következtetni, hogy a saját termék (szolgáltatás) értékesítésnél is hasonló problémák lépnek fel, nem is beszélve arról, hogy a következő körös befektetőnél ugyanez a gond újra jelentkezni fog.

5. A fundraising idő alábecslése  

A talán legveszélyesebb hiba, hogyha a startup nem megfelelő időpontban kezdi el a befektető keresését, és még a befektetési tárgyalások során kifutnak a likviditásukból. Pedig sok esetben rövidíteni tudnák ezt az időigényt, ha megfelelően felkészülnének a tőkebevonásra az adminisztrációjuk, dokumentumaik rendberakásával, és előre felmérnék, hogy milyen elvárásaik lehetnek a befektetőknek (ez átvezet a következő, +1. ponthoz).  Sokszor elébe lehet menni ezeknek az elvárásoknak, de az a minimum, hogy belekalkulálja a teljes folyamatba, hogy mennyi időbe telik ezeknek az igényeknek a teljesítése (pl. első IP védelmi lépések megtétele).  

+ 1.  Megcélzott befektetői körrel való problémák   

Az egyik legkönnyebben elkerülhető, mégis gyakran elkövetett hiba, hogy a fundraisingben lévő startupok nem készülnek fel megfelelően a befektetőből (tulajdonos, menedzsment, fókusz, portfólió). Pedig, ha ezt megtennék, akkor lehet, hogy meg sem keresnék, vagy a tárgyaláson sokkal jobban tudnának érvelni a mellett, miért érdemes beléjük fektetni.

Ehhez kapcsolódó - a befektető szempontjából előnyös, de a startup számára hátrányos - helyzet, ha a startup csak egy befektetővel folytat tárgyalásokat. Ez alakulhat amiatt, hogy eleve csak egy befektetőt keresnek meg, vagy ha több befektetőt is megkeresnek, csak azzal folytatják a tárgyalásokat, akit a legpozitívabbnak látnak. Ez azért rossz a startup számára, mert nem fogja tudni összehasonlítani a befektetési ajánlatokat, nem tudja versenyeztetni az érdeklődőket, és az esetek többségében kénytelen elfogadni az egyetlen ajánlatban foglaltakat.